A frazeológiai egységek - összetettségük révén - gondolatok verbális megjelenítésének, a nyelvi "építkezésnek" külön figyelmet igénylő eszköztára, ahonnan úgyszólván csak globális felfogáshoz nyílnak ablakok: szintaktikai, szemantikai-pragmatikai irányú vizsgálatuk lehetőségei jelennek meg egyszerre. Nyelvi szempontból alapnak az átfogóbb, magasabb szinten történő megközelítést kívánják mind a szólások, mind a közmondások.
Közösségi produktumok, melyeket tágabb társadalmi kör alkot, fogad be: a valóság elemzésének sajátos metódusát is tükrözik. Kultúrtörténeti dokumentumok néprajzi sokszínűséget őrző adattára, több szaktudományt foglalkoztat.
A nyelvtudományon belüli vizsgálatuk is a szövegben történő "alkalmazott" változatuk analízisével egészül ki, s ez újabb demonstráció lehetőségére mutat. Alakjuk és jelentésük variábilis, ugyanakkor hordoz kötöttséget, grammatikai alkalmazkodóképességük, denotatív és konnotatív jelentésük meghatározott kontextusban méltó figyelemre.