Nagy Ferenc: Kvantitatív nyelvészet

Az ELTE Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékén az 1964/1965-ös tanévben kezdődött el a speciális nyelvészeti szakos hallgatók képzése. A kvantitatív nyelvészet mint tantárgy ekkor nyert polgárjogot a felsőfokú oktatásban, amelyből az 1970/1971-es tanévtől én is kiveszem a részemet. Mint előadó felfigyeltem egy sajnálatos jelenségre: a hallgatók igen keveset tudnak a kvantitatív nyelvészet módszereiről és célkitűzéséről. Bennük is fellelhető az a tévhit, hogy a nyelv kvantitatív elemzése nem tekinthető tudományos tevékenységnek, mert triviális megállapításokhoz vezet. Az előadások és gyakorlatok során a hallgatók belátják, hogy a nemzetközi tudomány eredményei a kvantitatív nyelvészetünk továbbfejlesztésére serkentenek bennünket.
Jegyzetünk a felnövekvő nyelvésznemzedék ilyen irányú érdeklődését hivatott felkelteni, és talán az érett és tapasztalt kutatóknak is tud valami hasznosat mondani. Látszólag nagy területre kalandozunk el, valójában a nyelv kvantitatív megközelítésének problematikájába tekintünk be. Új stúdiumról, fejlődő tudományágról lévén szó, kerültük az elmatematizálódást, a képletek túlzott használatát, de azért igyekeztünk túllépni az egyszerű százalékszámítási eljárásokon.
Az egyes fejezetek megértését táblázatok, grafikonok és feladatok könnyítik meg, az irodalomjegyzékek pedig a további kutatásokhoz nyújtanak szempontokat.
A jegyzet elkészítésében sok segítséget kaptam Kelemen Józseftől, Szende Tamástól, Szépe Györgytől, a Gárdonyi-féle titkosírás bemutatásában Korompai János egri múzeológustól, és különösen a jegyzet lektoraitól, Dénes Józseftől és Papp Ferenctől, akiknek ezúton is megköszönöm támogatásukat.