Bárczi Géza: Magyar történeti szóalaktan I. A szótövek

Tudjuk, hogy a nyelv anyaga egységekbe tagolható. A természetes reális egység a mondat. A mondat építő kövei a szavak, kötő habar utók és kötőszók, a szavak, ragok, névutók, kötőszók viszont hangokból állnak. Ezek, noha még elemezhetők (például képzési mozzanataik megkülönböztethetők), tovább már nem bonthatók. A legkisebb elem tehát, amelyből a nyelv anyaga épül, a hang. Ennél nagyobb, világosan megkülönböztethető egység a szó, még nagyobb a mondat. A nyelv gyakorlati alkalmazásában a mondat az igazi realitás, a valóságos egység. Minden nyelvi elemnek két arca van: külső alakja és belső tartalma, funkciója. A szónak is van tehát külső teste, például kert, ház (k-e-r-t, h-á-z) és funkciója, jelentése. A szavakat a szótan tárgyalja: alakjukkal a szóalaktan; funkcionális szerepükkel a szójelentéstan foglalkozik.

A szöveg több oldalon színes ceruzával aláhúzva.