Mollay Erzsébet, Sándor Anna: Kevés szóval szerb-horvátul

A leckék képekkel kezdődnek. Ezek tájékoztatnak a leckében előforduló szituációról. Néhány, a leckében előforduló és könnyen felismerhető új fugalom (szó) a képoldal alján, számmal azonosíthatóan, megtalálható; ha ezeket a kép alapján megjegyezzük, könnyebb lesz a szöveg megértése. A teljes lecke feldolgozása után hasznos, ha visszalapozunk a képoldalra, s megkíséreljük szerb-horvátul elmondani, mi látható a képen.
A következő egység a leckeszöveg: ez három, később két részre tagolódik. A szöveg megértéséhez szükséges új szavak közvetlenül a szöveg után találhatók. Ne elégedjünk meg a szöveg egyszeri elolvasásával és megértésével; vegyük át olyan sokszor, hogy a szöveg minél több kifejezése emlékezetünkbe vésődjék. Gondosan jegyezzük meg a szavak szótári alakját. Eredményesebb lesz a szavak tanulása, ha az új szóval mindjárt egyszerű mondatot is alkotunk.
A lecke nyelvtani fejezete a leckében előforduló fontosabb új nyelvtani jelenségek magyarázatát adja. A szabályuk „betanulása” helyett fontosabb az alkalmazásuk; ezért minden nyelvtani pont után egy-két egyszerű gyakorlat következik. Amelyik nyelvtani pont után nincsen ilyen gyakorlat, ott elegendőnek véltük, ha a tanuló csupán tudomásul veszi az adott pontban közölt ismeretet.
A lecke utolsó egysége a Gyakorlatok. Célja az új szókincs és nyelvtan elmélyítése, s aktív használata. Az első feladat kérdéseket tartalmaz. Akkor dolgoztuk fel jól a leckét, ha e kérdésekre spontán, hosszas gondolkodás nélkül felelni tudunk. Az utolsó lecke után, kiegészítő anyagként, összefüggő szöveget találunk; ezek olvasásával kipróbálhatjuk eddig szerzett ismereteinket.