Carlo Cassola: Bube szerelmese

- Az őrmester revolvert rántott, és tüzelt... Umberto holtan esett össze. De bosszút álltunk érte - tette hozzá gyorsan. - Először az őrmestert öltük meg, aztán a fiát. - Egy pillanatra megállt: - A fiát, azt én öltem meg. Nem tudom, honnan került oda, ahogy meglátta az apja holttestét, elkezdett üvöltözni... Aztán, mikor észrevette, hogy ráemelem a revolvert, futásnak eredt. De én nem hagytam futni. Mögötte voltam, és már-már utolértem, amikor befordult egy házba. Én meg utána, föl a lépcsőn. A lépcső tetején meg kellett állnia, mert zsákutcába jutott. Megfordult, és nem egyetlen lövéssel átlyukasztottam a fejét. - Megérintette a homlokát. - Itt ment be a golyó és a tarkóján jött ki. Én bizony nem vétek el egyetlen lövést sem - mondta, Vinicióra pillantva, aki a földön ült, és lenyűgözve figyelt az elbeszélésre, - Ezzel még egyetlen lövést sem vétettem el soha! - kiáltotta, és a farzsebére csapott. - És a pap lesz a következő, az a gazember... Hanem azt látnod kellett volna, hogy mi volt a templom előtt. Nagy tömeg gyűlt össze, az a szegény lány meg, a menyasszonya, átölelte Umbertót, zokogott, és jajveszékelt, hogy ez nem lehet igaz... Úgy kellett erőszakkal elhurcolnunk onnét. Bube visszaült a padra, és cigarettára gyújtott.