Emilio Garro: És győztek a gályák...

"Ágyúlövés dördült el a tengeren ...
A kétárbócos keresztény hajótól néhányszáz ölre kis vízoszlop csapódott a magasba.
– Ez is mellécsúszott! – kiáltotta a másodkormányos és elégedett mosollyal simogatta rövid szakállát.
– A törökök nem tudnak jól célozni! – felelte Jakab mester, a viharvertarcú első kormányos. Majd a hajó orra felé tartva egy sasorrú férfiúhoz fordult, aki a látóhatárt figyelte.
– Lajos mester! – kérdezte tőle – Ne válaszoljunk mi is pár font ólommal?
– Ne – felelte a gályakapitány – Lehetőleg takarékoskodjunk a lőszerrel.
Azután hangos szóval adott ki néhány parancsot:
– Sietve indulunk! ... Feszítsetek ki minden vitorlát! ... Kormányos, szélnek a kormányt! ...
Parancsait egy-kettőre teljesítették. A szél megduzzasztotta a vitorlákat s az evezősök ütemesen csapkodták a vizet. Együtt emelkedtek, együtt merültek alá a lapátok s a hajó szinte repült az azúrkék tengeren. Fehéren habzott körülöttük a sós víz.
Csakhogy az üldöző négy török hajó sem csökkentette sebességét és dagadó vitorlákkal igyekezett a keresztény gálya, az Erény nyomában. Elől-hátul ágyúk sorakoztak rajta, hogy elsüllyesszék a vakmerő gályát, amely közeledni merészelt partjaikhoz és felderítő szolgálatot végzett, lesve a török hajóhad mozdulatait."

Kötése meglazult.