A Velencei Köztársaság az Állami Inkvízitorok intézményét a XVI. században állította fel. Létrehozását az tette szükségessé, hogy a Nagy és a Kis Tanács által kormányzott köztársaságban, amely valójában egy kisvároshoz volt hasonlatos, túl hamar híre futott a Tanács határozatainak. A XVIII. század folyamán az inkvizítorok a kémeik jelenése alapján vesznek tudomást arról, hogy mi történik a szobájuk falán kívül. A Comisso dokumentumkötetében közreadott kémjelentésekből megtudhatjuk, hogy az inkvizítorok az arisztokratikus világképnek az akkorra már szinte anakronisztikus eszményképét próbálják őrizni, vagyis azt, hogy a nemes a nemességhez méltó módon viselkedjék, ne terjedjenek el a francia demokratikus törekvések veszedelmes eszméi; a nép buzgón vallásos legyen,s fennmaradjanak a régi tisztes erkölcsök. Külön érdekessége a kötetnek, hogy helyet kapnak benne Manuzzinak, a kémek királyának jelentései Giacomo Casanováról, akit - szabadkőművesnek gyanítva - ő juttatott a hírhedt Ólomkamrákba. Irodalmi értékű írások is olvashatók e kötetben: az immár az Állami Inkvizítorok szolgálatába állt Giacomo Casanova kémjelentései. A megtört és megöregedett Casanova - világkörüli csavargásairól Velencébe visszatérve - felháborodva tesz jelentést "esti aktokról", kártyásokról, és más "erkölcstelenségekről.
TÖRTÉNELEM / Olaszország története kategória termékei
Giovanni Comisso: Velencei kémek
Fordító:
Kiadás:
Budapest, 1982
Kiadó:
Kategóriák:
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
198 p.
Kötésmód:
karton
ISBN:
9632076427