Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Idézet a könyvből: "No, mi az, Pjotr, nem látod még? - Kérdezte szolgájától 1859. május 20-án egy poros felöltőjű, kockás nadrágú, negyven éven felüli úr, kilépve sapka nélkül az xxx-i vert út mentén álló fogadó alacsony lépcsőjére. A fiatal, telt arcú szolának fehér-szőke pehely ütközött az állán, s apró és fénytelen volt a szeme. Pjotr, akinek türkiz fülbevalója, pomádés, többszínű baja és udvarias mozdulata, egyszóval minden vonása az új, haladó nemzedék fiát mutatta, fölényesen végignézett az úton, és így felelt: - Nem, kérem, egyáltalában nem látom. - Nem látod? - Istételte meg gazdája - Nem látom - Válaszolta a szolga másodszor is. Az úr sóhajtott egyet, s leült a padra. Hadd ismertessük meg vele az olvasót, amíg ott ül maga alá húzott lábbal, s elgondolkozva nézeget körül. Nyikolaj Petrovics Kirszanov a neve. A vendégfogadótól tizenöt verszta távolságra szép birtoka van, kétszáz lelkes, vagy - ahogy azóta szokta mondani, mióta a parasztokkal elintézte a mezsgyemegállapítást, és "farm"-ot rendezett be - kétezer gyeszjatyina föld. Apja, az 1812. évi hadjárat egyik tábornoka, félművelt, érdes, de nem rosszindulatú orosz ember, egész életében a fegyelem rabja, előbb egy dandárnak, majd egy hadosztálynak volt parancsnoka, s állandóan vidéken élt, ahol rangja miatt meglehetősen jelentős szerepet játszott.