Bulgakov szinte mániákusan szerette a színházat. A közelébe akart kerülni, mindenáron.
Kitűnően ismerte a színpadot, évezredes hagyományait s a húszas évek avantgardista kísérleteit egyaránt. „,Egészen különleges tehetsége van a cselekményszövéshez, állandó feszültségben tudja tartani a nézőteret, figuráit a cselekmény során bontakoztatja ki, és biztosan vezeti a nézőt a darab határozott, sőt kiélezett következtetéseihez"-írta róla Nyemirovics-Dancsenko, a korszak egyik nagy hatású újító-rendezője.