Kosár
... Csehov nem a határozott, sőt merész állásfoglalástól tartózkodik, hanem a prédikálástól, a fölösleges elmélkedéstől. Ha szabad így mondanunk, ő az az író, aki a szavakban is a tettek embere.
Csehov művészi egyénisége kemény nyomás alatt fejlődött ki. A szülői ház durva fegyelme után, amely azonban munkafegyelem is volt, következett a 80-as évek szörnyű politikai nyomása. Olyan korszak volt ez, amely rákényszerítette a művészt, hogy vagy elhallgasson, vagy hazudjék, vagy zavaros igékkel prédikáljon, vagy - és ezt az utat választotta Csehov a ki nem mondott szavak, a tények, a látszólag rideg ábrázolás által beszéljen. Ez a kényszer és Csehov hajlíthatatlan igazságszeretete, törhetetlen művészi szorgalma, munkafegyelme, a banalitás, a frázis iránti határtalan meg vetése alakították ki a világirodalom egyik legmagasabb rendű elbeszélő stílusát.
Csehov abban is páratlan, hogy szűkszavú elbeszélő. Nem egy nyilatkozatában vallja, hogy tömörség nélkül nincs művészet. S ezt az elvet senki sem valósította meg oly tökéletesen, mint ő maga...
