A harmincas évek közepén egy kisfiút kegyetlenül elver a nyaralótelep gondnoka, és senki nem kel védelmére, anyja és nővére is tétlenül nézik a jelenetet. Ez a kisfiú, Szása Antyipov Trifonov utolsó regényének főszereplője.
Az ő életútját követhetjük a harmincas évektől a jelenig, tanúi lehetünk mindazoknak az élményeknek, megaláztatásoknak, kudarcoknak és sikereknek, melyek jellemét szánandóan és szeretnivalóan egyedivé formálták.
A Hely és idő az emlékezés regénye, de a sűrűn felbukkanó önéletrajzi motívumok ellenére sem csupán személyes hangú visszaemlékezés, hanem rendkívül árnyalt rajza a kornak, melybe leélték, élik a maguk nagyra törő álmokat dédelgető, ám köznapi gondokon, apró emberi gyarlóságok miatt félresikló életüket.