Ilja Ehrenburg: Párizs bukása

„A kandallón kölyökmacska játszott, el akarta kapni a mozgó napsugarat. Jeannette nézte, nézte, aztán egyetlen szökkenéssel felugrott: Ó, élni, élni!
Elfutott Maréchalhoz. Az ajtón gombostűvel odatűzött cédula: Jeannette, négy óráig várlak a Denfert-Rochereau metróállomásnál. Jeannette aggódva pillantott órájára: három óra. Szóval még van ideje. Az egyik illatszertárban, amely még véletlenül nyitva volt, kölnivizet vásárolt. A segéd lassú mozdulattal csomagolta az üvegecskét. Jeannette könyörögve sürgette: Az istenért, siessen…
Hogyan cserélte össze a metróállomás nevét? Öt óráig várt az Alésie-metrónál. Ekkor a táskájából kivette Maréchal üzenetét, és valósággal beleszédült. A Denfert-Rochereau állomáson már nem volt senki… Visszarohant a szállodájába, és telefonált Dessere-nek. Most nincs érzelmi kérdés: Dessere meg tudja menteni…”