2. sz. módszertani levél. A testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvosszakértői véleményezéséről

A testi sérülés folyamat, amelyet valamely külső behatás – erőművi, fizikai, kémiai behatás vagy ezek kombinációja – indít meg, és amelynek következtében a szervezet sejtjeiben, szöveteiben alaki eltérés (folytonosságmegszakítás vagy anyaghiány), illetve működési zavar keletkezik. Egészségsértés akkor következik be, ha külső behatás vagy biológiai tényezők eredményeként testi vagy lelki működési zavar betegség/kóros állapot alakul ki. (A külső behatásra létrejövő psychogén kórállapotokkal e módszertani levél nem foglalkozik.) A sérülések a „külsérelmi nyomok” címszó alatt írandók le, az egyes sérülések lehetőleg külön-külön pontokban. Ha a sérülések azonos (egyforma) jellegűek, akkor összefoglalva is leírhatók, adott esetben pedig a sérüléseket minőségük szerint is lehet csoportosítani. Máskor a leírásnál ajánlatos végighaladni az egyes testrészeken, a célszerű sorrend: fej, nyak, törzs, felső-alsó végtagok (először a baloldal). A sorrend betartása azért kívánatos, hogy a leíráskor egy sérülés se kerülje el a figyelmet. Minden sérülés leírandó, az orvosi ellátást nem igénylő, a gyógykezelés szempontjából „mellékesnek, jelentéktelennek” ítélhető sérülések is. Igen fontos a sérülések elhelyezkedésének, méretének pontos leírása, mértékek, mm, cm megadása, amelyet – anatómiai testtájanként – valamilyen anatómiai fix ponthoz viszonyítva kell leírni. Nem elégséges tehát, ha a sérülések leírása csak testrészre lokalizálódik. A szúrt, a metszett vagy a szúrt-metszett sérüléseknél kívánatos rögzíteni a sérülés talpsík feletti magasságát, amely gyakran jellemző a sértettnek és az elkövetőnek a bűncselekmény elkövetésekor fennállott helyzetére. A lövési sérüléseknél a be- és kimeneti nyílás, a közlekedési balesetek okozta sérüléseknél az elsődleges ütközés helyének tartott sérülés talpsík feletti távolságát meg kell mérni és le kell írni. Pontosan le kell írni a seb alakját, méreteit és egyes részeit, mert azokból az erőbehatásra, jellegére, az eszközre, az irányra, a sérülés súlyosságára, keletkezési módjára, adott esetben a sérülések, illetve a sérüléseket okozó behatások számára, az erőbehatás körülményeire stb. lehet következtetni. Folytonosság-megszakítás az olyan sérülés, amelynek sebszélei összefektethetők, közöttük szövethiány nincs, szemben az anyaghiánnyal járó sérülésekkel, amelyeknél a sebszélek között összefektetéskor is kisebb-nagyobb szövetrészek hiányoznak.