Kosár
Moravcsik Ernő Emil (1858-1924) elmegyógyász, a magyar klinikai pszichiátria egyik legjelentősebb képviselője. 1881-ben szerzett egyetemes orvosdoktori oklevelet, ezt követően a Gyógyszertani Tanszéken dolgozott, közben a Szent Rókus Kórház Bőr- és Bujakóros Osztályán, majd a Szülészeti és a Nőgyógyászati Osztályán működött segédorvosként. 1887-ben az elmekór- és gyógytan magántanára lett, s a királyi törvényszék elmeorvos szakértőjévé nevezték ki. Az 1892-es tanévtől a törvényszéki elmekórtan és lélektan nyilvános rendkívüli, 1901-től nyilvános rendes tanára volt, 1895-ben kinevezték az Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet vezetőjévé.
1908-ban az ekkor megnyíló Elme- és Idegkórtani Klinika igazgatásával bízták meg. Ettől kezdve a népszerű nevén Moravcsik-klinika irányításra, működtetésére, s az Igazságügyi Orvosi Tanácsban végzett munkájára fordította minden energiáját. 1909-ben itt dolgozott Csáth Géza, s egy időben itt kezelték Juhász Gyulát is.
„A munka az idegbetegségek felismerésére és gyógyitására rövid tájékoztatást kiván nyujtani s ezért az egyes kórformák aetiologiáját, kórboncztanát inkább csak érintve, a jellemző tünetek felsorolása mellett közöltem a főbb therapiás eljárásokat.”
