Kosár
A fixateur extern hazai megjelenését annak köszönhettük, hogy Hoffmann (1954) ,,Osteotaxis" elvét megismerhettük, illetve készüléke hozzáférhetővé vált. Megjegyzendő, hogy ezekben az években a debreceni Papp Károly professzor diafixatio néven egy hasonló eljárás kidolgozásán fáradozott. Az ő háttérbe szorulása is azon múlott, hogy ekkor kezdte az AO International stabil osteosynthesisre való törekvése a világot meghódítani. 1972-ben Ilizarov konstrukciója először saját hazájában, jóval késóbb nemzetközileg is elterjedt.
A fixateur kezelés negatívumainak (lágyrészhegesedések, konkraktúrák) reflektorfénybe kerülését követően, a módszer elterjedésének három új lehetőség
hatalmas lendületet adott. Ezek az unilateralis szerkezet, a dinamizálás és végül a módszerváltás elve. Az, hogy a fixateur újabban a fedett törések kezelésében is fontos szerepet kapott, annak köszönhető, hogy ma már az AO is a rigiden stabil osteosynthesisekkel szemben az ún. biológiai osteosynthesiseket helyezi előtérbe. A könyv eligazítást ad a korszerű elvekről és az alkalmazás részleteiről.
