A mai orvosképzés az ember szerveinek, szervrendszereinek működéséről, a megbetegedések diagnosztikájáról és terápiájáról nélkülözhetetlen és óriási ismeretanyagot táplál be a hallgatóba, a jövendő orvosába – olyan módon strukturálva, hogy valószínűleg fel sem tűnnek a hiányosságok – hogy a leggyakoribb kórképek, az esszenciális magas vérnyomás, nyombélfekély, asthma bronchiale eredetéről és oki terápiájáról alig esik szó. Hogy az alig előforduló ritka kórképek felismerése fontos, de a körzeti orvoshoz u.n. funkcionális panaszokkal fordulók tömegéről nem vesz tudomást a tananyag, a kutatás. Miről van itt szó? Az orvosi klinikai kutatás ugyanúgy felépítette a maga konstrukcióját, mint ahogy minden jövendő orvosban újratermeli ezt a rendszert. Vannak jelenségek, amelyek ebben a rendszerben jelenleg érthetetlenek, zavaróak, megbontják az egység illúzióját. Idézem D. Bannister tanulmányát (Pléh Csaba fordításában) erről a jelenségről: „Ha az érvek olyan konstrukciókat fenyegetnek, amelyek rendszerük hierarchiájában fölérendeltek és középponti jelentőségűek, akkor túl sokat invesztáltunk azokba ahhoz, hogy feladjuk őket. Inkább ellenségesek leszünk, vagyis lebecsüljük az érveket, hogy ne kelljen kockáztatni világképünk fontos részeinek összeomlását és zűrzavarát. Inkább torz életfelfogásunkon csüngünk, semhogy az élet értelmetlenné váljék számunkra.”
ORVOSI / Orvostudomány kategória termékei
Kopp Mária: Klinikai pszichofiziológia
Kiadás:
Budapest, 1985
Kiadó:
Kategóriák:
Sorozat:
A MAOTE és a MPT Pszichoszomatikus Szekciójának Közleménye
Terjedelem:
32 p.
Kötésmód:
fűzött