"... Ha valahára rendbe akarjuk hozni zenei szaknevelésünket, ott kell felvennünk a fonalat, ahol Liszt elejtette. Az a gyermek szerencsés, aki a kótaképhez fűződő első asszociációit a saját hangjával maga építi fel.
Ha már hangszerfogások képzeteivel kezd énekelni, bajos elsődlegessé tenni az ének képzeteit.
Ha pedig egyáltalán nem énekel, nehezen vagy sehogy sem jut el igazi, felszabadult, bensőséges énekléshez, bármely hangszeren. Az énektelen nevelés hátrányait a legnagyobb tehetség sem tudja soha teljesen leküzdeni.
Szőnyi Erzsébet könyve a legjobb utat mutatja és minden eszközt megad a gyermek szerencsés zenei fejlődésére..."