A nevelési módszer követelménye, a módszeres nevelés igénye önállósítja a nevelést: tervszerű nevelői eljárás foglaltatik benne, amelyben nem vész el föltétlenül a tudomány, a tantárgy saját módszere sem, de elsőbbsége van a nevelési célnak, a gyermeknek, a nevelőnek és a két utóbbi egymáshoz való viszonyának. Röviden: van a gyermek életkorához és sajátos egyéniségéhez alkalmazkodó, a nevelő lelki alkata szerint megfelelően változó, a neve- lés céljához és a tantárgy természetéhez simuló modern nevelőmunka. A nevelést a módszer követelményének megjelenése tette tudomány tárgyává.
A lélektannak, ennek a fiatal és nagyigényű tudománynak a kialakulása összeesett és nem is véletlenül a gyermek ténye- zőként való jelentkezésével a nevelésben. A lélektannak köszönhető, hogy a nevelés viszonylag igen rövid idő alatt új jelentést kapott. Magábanfoglalja továbbra is az anyag, elsajátíttatására irányuló igyekezetet, de korántsem abban a kizárólagos formában, mint régebben, amikor csak az anyag beosztása és adagolása volt a fontos. Megtörtént a nevelés célja szerinti anyagkiválasztás, a kiválasztott anyagnak új szempontok szerinti egyszerűsítése, a gyermek életkorához való hozzáigazítása, az egyes életkorok számára érthető nyelven való újrafogalmazása. A módszerben valósult meg ezenfelül az a törekvés, hogy az anyag elsajátítása közben kibontakozzanak a gyermekben a jövő számára kimunkálható hajlamok és képességek, hogy a gyermek minden benne rejlő értékes lehetőséget valóra váltva érjék emberré. Más céllal és eszközökkel kezdte végezni az iskola a fegyelmezést is...