A nyugati égbolton szertefoszlott már a ködfátyol - az utolsó gőzhajó, amely elindult Dawson Cityből délfelé, eltűnt a láthatáron. Beleveszett a szürke ködbe, mely a Yukon széles vizén feküdt és mindent elfedett sürü homályával.
Herbert Escher magafeledten tekintett a gőzös után, hosszan és elgondolkozva, még akkor is, amikor az már régen eltűnt szemei elől . . . Most hátat fordított a kikötőhidnak és a város felé indult. Ott, ahol a Klondike a Yukonba torkollik s ahol alig egy éve még szegényes faházak sorakoztak, most már uj város keletkezett, telve lüktető élettel, forgalmas utcákkal, pazar mulatóhelyekkel: az arany városa. De most Dawson, az aranyváros, nyolc hosszú hónapra el volt zárva a külvilágtól. A hatalmas folyam sima tükrét csak a folyami gőzösök szelték, amelyek a forgalmat bonyolították le a folyam partján keletkezett helységek és kikötőhelyek között, ahonnan az aranymezők felé visz az út. De ezek is nemsokára beszüntetik a közlekedést, amikor ennek az északi országnak szörnyű tele métervastagságu jégtakarót borit a folyóra...