Balogh Béla, Popper Péter: Mit tehetünk magunkért? Az ember belső lehetőségei

Kutyaharapást szőrével – mondja a népi bölcsesség. Milyen módon jut be az ember tudatába egy-egy életrontó információ? Úgy, hogy sokszor hallja, és bizonyos idő elteltével utasítássá válik. De ha már bent van, és negatív töltéssel irányítja az ember életének bizonyos területeit, akkor pozitív paranccsal ezeket az információkat felül lehet írni. A pozitív gondolatot, az életjavító gondolatot ugyanúgy be lehet ültetni a mélytudatba, mint az életrontó gondolatokat. Egyetlen titka van csupán: sokszor kell hallani, gondolni vagy látni.
... mert azt kell mondani, amit szeretnél, és nem azt, amitől félsz. Mert ha azt mondod, amit szeretnél, az lesz, ha azt mondod, amitől félsz, akkor az lesz.
... Ez egy nagyon jól megteremtett világ, és ami el van rontva benne, azt az ember rontotta el. Ami tönkre van téve, azt az ember tette tönkre a nyüzsgésével, a tevésével, az akarásával, a becsvágyával, a hiúságával, a dühével, a gonoszságával.
... Az irodalomból sokkal több pszichológiát tanultam, mint a tankönyvekből. Azt ugyan nem tudom, hogy mivel lehetne az életet jobb nívóra emelni, de az biztos, hogy lassítani kell. Biztosabbnak kellene lenni saját magunkban, mert az élet mindazt az alaptudást és készséget megadja, amire alapvetően szükségünk van.
Fenti idézetek e könyv előadásaiból valók. A Mesterkurzus tizedik előadáscsokrának, s így e kötetének témája: vajon mi magunk mit tehetünk magunkért, azért, hogy az e Fö1dön kiszabott időnkben jól érezzük magunkat? Popper Péter válaszával ajánljuk e kötetünket is az olvasók figyelmébe: ... Nyugton kéne maradni és ... nem akarni semmit. Egyből elmúlna az angina, a szívroham, a pánik, a stressz, a depresszió, a szorongás . .