Kosár
Civilizációnk a látszat kultusza. Olyannak mutatkozunk, amilyenek vágyainktól, félelmeinktől, és a tömegkultúra sugallataitól vezérelve lenni szeretnénk. Igyekezetünkben elszakadunk saját belső világunktól, és másnak sem engedjük, hogy álarcaink mögé pillantson. Életünkben nincs helye valós érzelmi nyitottságnak, mert az sebezhetővé tenne minket. Pedig valódi Énünkhöz épp csak annyira kerülhetünk közel, amennyire a másik embert szívünkbe engedjük.
Az intimitáskerülés - vagy elköteleződési válág - nem más, mint távolságtartás, elkülönöltésgérzet, belső magány. Megjelenhet baráti, munkatársi és párkapcsolatainkban, sőt, saját gyermekeinkkel szemben is. Intimitáskerülő emberek intimitáskerülő társadalmat alkotnak. Ez az oka civikizációnk és intézményrendszereink hideg embertelenségének és kultúránk felszínes önközpontúságának.
