Bányai Dezső: Szerelmi varázslatok és babonák a néphagyományokban és népszokásokban

A ​költők azt mondják, hogy az álmok nem hazudnak, Ha ez igaz, akkor az ébrenlét is igazságot mond, mert az álmok világa nem egyéb, mint való élet áttelepülése abba a ködbe, amely az ember lelkét üli meg akkor, amikor az ember aluszik. Az élet azonban nem mond igazat. Telve van alakoskodással, torztükörrel, soha sem kapjuk meg a valót, mert az bizonyára nem válik annak előnyére, akitől az igazat várjuk. Hát hogyan volna lehetséges, hogy az élet álomképe igazat mondjon? De valamit mégis mond. Ősrégtől fogva beszél s minden embernek mond valamit s mert állandóan duruzsol a lelkünk táján s fék nélkül, szárnyaterjedten repül a képtelenség és az elérhetetlenség birodalmában, mindig érdekes volt és mindig érdekes marad. Az álommal a legkomolyabb tudomány is legkomolyabban foglalkozik, mi itt a tudomány mellett némi játékossággal beszélgetünk erről a mi örök kisérőtársunkról, amelyben szabad kételkedni, szabad nem hinni benne, de ne szégyelje magát az se, aki hiszi az álmok jelentőségét. Soha sem fog eldőlni, hogy kinek van igaza. Annak-e, aki mulat az álmokon, vagy annak, aki komolyan veszi. Nem az intelligencia, hanem az idegek kérdése az álomról való vélemény.