Jovitza György, Molnár Lajos: Rádiósok könyve. Elméleti és gyakorlati kézikönyv

„Amikor a «Rádiósok könyve» első kiadása hat évvel ezelőtt megjelent, a rádiósok sokkal szerényebb keretek között dolgoztak, mint ma. Akkoriban még sok minden nem volt, amit ma már általánosan használnak. Így pl. az első kiadás megjelenésekor még nem voltak hálózati vevők! A telepes készülékekhez különálló anódpótlót használtak, anódtelep helyett. Akkortájt kerültek forgalomba az első közvetett izzítású csövek, amelyeket többnyire különálló izzítótrafóval fűtöttek.
Mindebből kiviláglik, hogy a «Rádiósok könyve» első kiadásának ma már legfeljebb történelmi értéke van és ahhoz, hogy ez a második kiadás a rádiótechnika mai fejlettségét a legújabb eredményekig felölelje, olyan mérvü «átdolgozásra» szorult, amely már-már egyértelmű a munka új megírásával. Egyébként a mű címéhez hűen – eredeti célját nem változtatta meg és mint a rádiósok elméleti és gyakorlati segédeszköze, ismerettára, a problémákkal általánosságban foglalkozik, anélkül, hogy a speciális kérdésekre részletesen kitérne. Az ismertetéseknél mindenütt az alapelemekből indultunk ki, a magyarázatok – az általános műveltségtől eltekintve semmilyen előképzettséget nem tételeznek fel.”
„A «Rádiósok Könyve» .negyedik kiadásánál, miként az előző, harmadik kiadásnál is, a tartalom további bővítése volt szükséges. Kiegészítettük az elektroncsöveket tárgyaló részt, egy új fejezetben pedig a kétszeres transzponálást ismertetjük. Végül, az olvasók állandóan ismételt kívánságát kielégítendők, újra beiktattuk az első kiadásban közölt és a továbbiakban kihagyott fejezetet, amely «Hogyan olvasunk képleteket» címmel a matematika elemeit ismerteti, népszerű formában.”

Átkötött példány.