Kosár
Vásquez a Becsapódás című regényében is, mint az Informátorokban, régi bűnöknek ered a nyomába, emberi döntések motivációit és konzekvenciáit helyezi erkölcsi erőtérbe, s közben drámai erővel idézi fel Kolumbia (de főleg Bogota) erőszak sújtotta történelmének elmúlt évtizedeit (de főleg a ’90-es éveket).
A Becsapódás szerkesztésmódja is drámai, Vásquez szervesen szövi egymásba a belső – lelki és a külső – távoli történéseket, egyszerre feszítve szét a fizikai és az emocionális idő kereteit. S a finoman, mégis határozott vonalakkal és pontos pszichológiával megrajzolt szerelmi szálak, az idősíkok izgalmas, lüktető keverése csak tovább gazdagítják ezt a számtalan nyugtalanító kérdést felvető, feszes és élvezetes stílusban megírt, a kortárs irodalom legmegrendítőbb írásai közé tartozó, letehetetlen regényt.
A regény óriási sikert aratott. 2011-ben a Becsapódásnak ítélték a spanyol nyelvterület talán legrangosabb irodalmi díját, az Alfaguara-díjat.
