Éjfél. Magyar írók misztikus novellái

„Életünk a kétszerkettő biztonságával pereg le. Nincsenek boszorkányok, s azokról a boszorkányokról, melyek nincsenek, nem is beszélünk többé. A külső világ, az tiszta. De belső világunk még ma is tele van rejtélyekkel. A kis titokzatosságokat kiirtotta a természettudomány, de talán éppen e tisztitó munka eredményeként sokkal jobban látjuk a nagy és egyetlen kérdést. Értjük a testünket, izről-izre és porcikáról-porcikára, csak éppen azt nem értjük, hogy az egész mirevaló? Egy órám, egy napom, kiszakitva az egészből, talán még logikus. Ugy illesztem össze a különböző cselekedeteket, hogy kerékfogaik egymásba harapjanak és egymást lenditsék előre. Ilyen kis egységekben nincs is semmi magyarázhatatlan, vagy észellenes. Mégis, minden élet egy óriási káosz.
A kezdet és a vég csomóit sohasem oldották fel, mindig hallucináltak és vizionáltak az emberek, a görög ég alatt éppugy, mint a templomhajók mélyén. Voltak azonban korok, melyek e két pont közt csak a jelenségeket vették észre, azok a korok, melyek a földi élet harmóniájában megfeledkeztek önmagukról. Az elöttünk járó józan epokák nem is a misztikumot tüntették el, csak a nyomait. Ma újra viharos szellemjárás van az irodalomban. Ami valaha künn volt, az ma bennünk van.”
Kosztolányi Dezső Előszavából