Madelon Lulofs: Gumi

Szumatra szigetének keleti partja mögött fekszik Randjah község. Randjahtól harminc kilométerre köves szekérút válik el az országúttól. Eleinte bennszülött lakosok elhanyagolt gumi-kertjei között kanyarog melyekben egy-egy kiaszott heveakaucsukfa próbál ellenállni a régi birodalmát visszahódítani igyekvő, irigy tropusi vadonnak. Majd lépésről-lépésre nehezebben járhatóvá válik és néhány nyomorúságos majáli telep után eléri a folyót, a lassan hömpölygő, széles, barna folyót, mely mintha kettévágná. A víz tulsó partján újból kezdődik az út, felkapaszkodik a meredek parton és behatol a szűzi őserdőbe.
A kehes, vén Ford-kocsi csikorogva fékezett a folyó partján. A benszülött soffőr lekászolódott az ülésről, a vízhez futott és elordította magát. Valahonnan, az erdő sűrűjéből jött a válasz.
- Már megint nincs itt a révész! - dörmögte John Vanlaer, a Sumatra Hevea Company, e nagy amerikai vállalat új kaucsukültetvényeinek egyik felügyelője. A randjahi központi irodából volt visszatérőben, ahová Van der Meulen, a főfelügyelő küldte, hogy magával hozza a céghez szegődött kulik hetibérét.
Perzselően sütött a nap és a motor lármáját súlyos, álmos csend váltotta fel. A kocsi belsejében olyan volt a levegő, mint a gőzkamrában. Vanlaer levette tropusi sisakját és megtörölte homlokát. Cigarettára gyujtott, kigombolta zubbonyának felső gombjait és kényelmesebben helyezkedett el az űlésen. Tapasztalásból tudta, hogy eltart egy ideig amíg a komp elindul. A zavaros, agyagszínű víz melyet a legenyhébb szellő sem fodrozott, lassan mintegy vonakodva haladt a magas partok között.