Kosár
Fejem fölött feszülnek a vitorlák, az írgéret földje vár... Emlékszem, ó, mily jól emlékszem, hogyan ültem törökülésben könyvtárunk perzsaszőnyegén, térképek, könyvek, metszetek, kéziratok közepette, hogyan olvastan nekipirulva Jeffersont és Paine-t, tanulmányoztam az Encyclopédie-ben egy fregatt gyönyörű műmellékletét, mohón elmélyülve a hajótest s a vitorlák leírásában, s hogyan szálltam álmaim szárnyán messze Putbustól, ki a szabadság tengerére... S most végre itt vagyok a tengeren, útban az Újvilág felé! Álmom végre valóra vált! Szinte magam is alig hiszem!" - így lelkendezik a felvilágosodás és a szabadság merész új eszméin nevelkedett ifjú Malte Moritz von Putbus gróf, a Speranza - "Remény" - nevű háromárbócos vitorláson töltött első éjszakája után. Malte Moritz a francia forradalom II. esztendejében, azaz 1795-ben szállt tengerre, hogy a dán Antillákra hajózzék nagybátyjához, a kormányzóhoz, elfeledni az otthon teherbe ejtett polgárlányt. Csakhamar kiderül azonban, hogy a Speranza néger rabszolgákat szállít az Újvilágba, a remény földjére...
Sven Delblanc, a mai svéd regényirodalom Magyarországon is méltán népszerű, kiemelkedő alakja ismét "történelmi regénnyel" jelentkezik. Azonban miként a Heréltek és a Kirándulások - magyarul immár két kiadásban megjelent regényei -, ez is valójában parabola, regényformában írott erkölcsi-filozófiai elmélkedés, amelyben a történet meglepő fordulatainak izgalmasságát csak a gondolatok, az etikai és történetfilozófiai dilemma izgalmassága múlja felül.
