D. W. Harding: Az őskori Európa

„Európa mintegy hét évezredes őskora alighanem csak rövid közjátéknak tetszik a kezdetleges »vademberek« és a későbbi civilizációk között. Ám a környezetét fokozatosan meghódító ember éppen ebben az időszakban sorsdöntő lépéseket tett meg. A földművelés kezdeteitől a fémművesség elterjedéséig és a városias életforma kialakításáig vezettek el ezek a lépések, amelyeket részben ugyan déli és keleti területek fejlettebb kultúrái váltottak ki, azonban magának az őskori Európának a sajátos feltételei és körülményei határoztak meg” – írja könyvének bevezetőjében D. W. Harding, az edinburgh-i egyetem régészprofesszora.
A korai őstörténeti korszakok vizsgálatát megnehezíti, hogy nincsenek írásos források, feliratok, így a régészek egyes lelettípusok sírmellékletek, fegyverek, edények és más használati eszközök – rendszeresen együtt való előfordulásából kultúrákat, más szóval művelődéseket ismertek fel. D. L. Clarke hívta fel a figyelmet arra, hogy „a régészeti kultúra nem egy emberfajta, nem is egy történetileg körülhatárolható törzs, hanem egész egyszerűen csak egy régészeti kultúra”. Ne csodálkozzék hát az olvasó, ha e könyvben lépten-nyomon egy-egy városról vagy temetőről, vagy akár edények formajegyeiről, díszítéseiről elnevezett kultúrákról olvas: többek között a Chassey-, a Golasecca-, a Hallstatt-kultúráról, a hatvani, a füzesabonyi kultúráról, de találkozik olyan, kezdetben meghökkentő kifejezésekkel is, mint a „tölcséres szájú edények művelődése” vagy a „vonaldíszes kerámia művelődése”.