A Jézus családjának sírboltja egy olyan felfedezés történetét meséli el, ami könnyen lehet, hogy minden idők legnagyobb régészeti felfedezése: a názáreti Jézus családi sírjának felfedezését 1980-ban Jeruzsálem egyik külvárosában.
A régészek tíz csonttartó urnára, vagyis koporsóként szolgáló I. századi mészkő ládára bukkantak. Hatra nevet is írtak, többek között Jézusnak, József fiának, két Máriának, és Júdásnak, Jézus fiának a nevét. A csapat arra a következtetésre jutott, hogy a nevek szokatlan egybeesése pusztán véletlen. Miután elvitték és katalogizálták a csonttartó urnákat, hagyták a sírt, hogy az építők befejezhessék, amit elkezdtek.
Huszonöt évvel később Simcha Jacobovici, Emmy-díjas újságíró felkutatta az urnákat az Izraeli Régészeti Hivatal raktáraiban, és úgy döntött, utánanéz a nevek figyelemre méltó egybeesésének. Simcha feltérképezte, majd lokalizálta az eredeti sír helyét, ami meglepetésére még akkor is épségben volt. Miután példátlan módon engedélyt kapott, hogy felnyissa, hamarosan rádöbbent, hogy a régészek olyan kulcsfontosságú bizonyíték felett siklottak el, ami ezt a leletet rendkívüli – az ember életében csak egyszer adódó – felfedezéssé tette.
Ez a történet méltó rá, hogy a világon mindenhol az újságok címoldalára kerüljön, és alapvető kérdéseket vet fel a történelmi Jézussal kapcsolatban. Vajon a feliratokban szereplő „Jézus” és „Mária” az evangéliumi Jézus és Mária Magdolna? Az olvasó nagyszerű utazáson vehet részt, ami egy statisztikai elemzéstől indul, és egy kétezer éven átívelő időutazásba torkollik, egy Helyszínelőket megszégyenítő nyomozásba a DNS-ek és a nyomok után, melyeket az idő hagyott a sírokon. A Jézus családjának sírboltja rendkívüli megoldást kínál egy ókori rejtélyre.