Bárczy János: Zuhanóugrás

Árpád - a legrégibb ejőernyősök ugyanis rendfokozatra, korra való tekintet nélkül keresztnevén szólították, most is csak így emlegették Bertalan őrnagyot - tragikus eltávozása felett, úgy tűnt, senki sem képes napirendre térni. Szó sem volt ugyan vénasszonyos halottsiratásról, melankolikus sajnálkozásról - ennél keményebb fickók gyűltek itt össze -, csupán a "hogyan tovább?" kérdéssel szemben álltak tanácstalanul, tétován. A na gyon fiatal, még csak a kezdeti, kísérleti - talán ezt a kifejezést is megkockáztatom: embrionális - állapotban levő magyar ejtőernyőzés annyira Bertalan személyére, testére volt szabva, hogy most a fej nélkül maradt törzs csak bizonytalanul tántorgott, rogyadozott...