Henry Lacordaire: Lacordaire végrendelete

1861. szeptember hó 29-én láttam Lacordaire atyát utoljára. Ugyanazon ágyban feküdt, amelyben néhány héttel utóbb meglepte a halál. A mellette töltött néhány nap alatt rábírtam, hogy emlékeit gyűjtse össze és mondja tollba, mint törekvéseinek és meggyőződésének hiteles bizonymását, vallástörténelmi végrendeletét. Nyugodtan hallgatta meg a kívánatomat támogató érveket és csak azután ígérte meg annak teljesítését. Elutazásom napján Adorján testvért, ifjú rendtársát, aki az utolsó két évben titkári minőségben működött mellette, hivatta magához és kezdte tollba mondani az alább következendőket. Ugyanazon pontossággal, amely őt mindenben jellemezte, folytatta munkáját, míg végre október hó 24-én a fájdalmak folyton növekedő behatása szünetelésre nem kényszerítette és meg nem gátolta kitűzött feladatában, amelynek körvonalait már előre meghatározta.
November 21-én halt meg, anélkül, hogy művét bevégezhette volna; élete utolsó 10 évéről tehát hallgatásra volt kárhoztatva. De amit hagyott, oly emlékmű, amely mitsem veszített értékéből, hogy szerzője halálával befejezetlen maradt, hogy csak nagy körvonalakban tárja elénk századunk talán csodálatra legméltóbb életét.

Borítója lejár. A könyvtest több darabban.