Kosár
Örömmel vállalkozom arra, hogy előszót írjak egy olyan könyvhöz, amelyet minden magyar ember büszkén lapozgathat.
Az olvasó „A magyar olimpiai aranyérmek története” című, Lukács Lászlónak, a sportújságírók közelmúltban eltávozott doyenjének és dr. Szepesi Györgynek, a magyar sport – idestova négy évtizede – elhivatott krónikásának művét tartja kezében.
Mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke tisztelettel ajánlom a bővített kiadást mindenki figyelmébe. Magam is büszke vagyok arra, hogy az 1972-ig tartó eredeti 101 olimpiai aranyérem krónikája az elmúlt 20 év alatt újabb szép tartalommal gazdagodott. Ezen bővített kiadásban feldolgozott öt olimpiai játék nem volt zavarmentes a mozgalom történetében, hiszen a montreali olimpiáról az afrikai sportolók maradtak távol; a moszkvai játékokat 64 ország bojkottálta, a Los Angeles-i játékokon pedig, – sajnos velünk, magyarokkal együtt – 17 ország nem vehetett részt, politikai okok miatt.
Örvendetes tény, hogy az olimpiai mozgalom egysége helyreállt. Szöulban már 160 nemzeti olimpiai bizottság versenyzői vettek részt a világ fiataljainak legnemesebb vetélkedésén, a barcelonai részvétel pedig minden eddigi álomhatárt is túlszárnyalt.
A szép és hasznos kiadvány alkalmat nyújt olvasójának, hogy visszaidézze az újkori olimpiai játékok magyar sikerpillanatait és megismerje fényképeken, illetve a színes leírásokon keresztül mindazokat, akikre büszkék vagyunk, és akik sokunknak szereztek emlékezetes élményt.
A fontos sporttörténeti dokumentumot jó szívvel ajánlom fiatalnak és idősnek egyaránt, mindazoknak, akik a sportot, az olimpiai mozgalmat figyelemmel kísérik.
Dr. Schmitt Pál
a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke
