Kosár
Truffaldino tálalási monológja
Hiába: a vendéglősök főzni még csak tudnak, de a tálaláshoz nem is konyítanak! no majd én megmutatom. Mondjuk itt az asztal. Ide figyeljen, hogy kell elrendezni azt az öt tál ételt. Például ide középre kerül a leves. Ide, erre az oldalra tesszük a főtt húst. A másik oldalra a rántott halat. Oda kerül a mártás, emide az a micsoda étel, amit nem ismerek. No, mit szól hozzá, jó lesz így?
Levesek…
Ejnye no, miféle ebéd ez? Egyszerre csupán egy tányér étel? A gazdám csak fizet, mint a köles, és semmi jó falat?
Ki tudja, mit kotyvasztottak ebbe a levesbe? Megkóstolom. Jó, ha az ember mindig magánál hordja a fegyverét. Ha, nem is rossz. Ettem már rosszabbat is.
Húsok…
Bárány ez, vagy borjúhús? Úgy érzem, bárányhús. No, egy falatot: kóstoljuk meg. Nem bárány ez, de nem is borjú, közönséges birka.
Gombócok…
Ide négy gombóc, amoda is négy. Az ám, de eggyel több van. Ezt melyiknek adjam? Hogy egyik se haragudjék: megeszem magam.
Pudingok…
Mi a frász lehet ez a puding? Az illata finom – akár a puliszkáé! Ha puliszka volna, hű de szeretném! Megkóstolom. Nem puliszka, de olyan puliszkaféle. Olyan puliszka, ami mégse puliszka. Jobb, mint a puliszka.
…Hát ez megvolna –, őszintén gratulálok! Mindenki meg van elégedve, mindenki jóllakott, mindenki megkapta, amit kívánt, és egyik se tudott a másikról. Két urat kiszolgáltam, hát akkor most én is megebédelek – négy helyett.
(Goldoni: Két úr szolgálja)
