A nürnbergi baba

A nürnbergi baba Adolphe Adam 1852. február 21-én Párizsban bemutatott egyfelvonásos operája. A témát egyébként Delibes is feldolgozta a Coppéliában, illetve Offenbach is, a Hoffmann meséiben.
Cornelius olyan élethű babákat tud készíteni, hogy abban bízik, egyik babája tényleg életre fog kelni, és akkor fia, Benjamin (e fordításban Donathan) feleségül veheti. Miután ők távoznak Berta tűnik fel a színen, aki szerelmével, Henrikkel akar találkozni. A vidám együttlét azonban nem tart sokáig, mert a mester és fia hamarabb érkezik vissza a vártnál. Hogy Cornelius ne jöjjön rá a találkára, a lány felveszi az egyik baba ruháját és helyére ül. Cornelius színre lép, majd hozzálát, hogy életre keltse a babát. Amikor kihozza azt a helyéről, az olyan hevesen kel életre, hogy a mesternek eláll a lélegzete, alig lehet lecsitítani. Berta elkezd vadul randalírozni, a mester pedig elmondhatatlanul örül neki, amikor végre elnémul. Amikor Cornélius nem figyel oda, Berta kibújik a babaruhából, Henrik pedig visszacsempészi helyére az eredeti babát. Ezután Cornelius Benjamin tanácsára összetöri a babát, majd áldását adja Henrik és Berta egybekelésére.

Borítója szakadozott, lapjai a hajtások mentén szintúgy.