Mozart 1781 júliusában kapta meg a „Szöktetés a szerájból” című dalmű szövegkönyvét. II. József császár egyenes kívánsága volt, hogy a regényes játékot a kor egyik legnagyobb zeneköltője, Wolfgang Amadeus Mozart zenésítse meg. A librettóban új lehetőségeket talált: a szokványos olasz szövegkönyvekkel szemben, amelyek csak lazán fűzték össze az egyes áriákat, duetteket, tercetteket, ez az új szövegkönyv igazi játékot, naiv, de életteljes színházat képviselt. Írója, Gottlob Stephanie ugyanis nemcsak az olasz klasszikus mesterek példáját tartotta szem előtt, hanem az ún. Singspieleket (daljátékokat) is, amelyek egyre jobban elterjedtek a német színpadokon, és a népi játék hangvételét honosították meg a dalszínházban.
Gottlob Stephanie nem írt ugyan olyan csiszolt verssorokat, mint az olasz librettó nagymestere, Metastasio, szóképei és hasonlatai sem olyan művésziek, mint az itáliai librettistáké, viszont a humor, a jól csattanó tréfa, a mozgalmas, fordulatos játék hangján szólal meg.