India hatalmas félsziget, földrajzi egység, amely történelme évezredei alatt, csak rövid időszakokra jelentett politikai értelemben egyetlen országot. Még a nagy államalakulatok ideje, a hires dinasztiák történelmileg rövidéletű, csak néhány év századig virágzó korszaka is csak ritkán jelentett egységes államot.
Bizonyos mértékű szellemi egységet három nagy indiai vallás: a hinduizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus alakított ki. E vallások között elterjedése szempontjából a legjelentősebb a buddhizmus, mert míg a hinduizmus és a dzsainizmus hatása csak India határain belül érvényesült, a buddhizmus, téritő vallás lévén, Indián kivül Délkelet-Ázsia sok más területére és az Indonéz-szigetvilágba is eljutott. A buddhizmus képezte az összekötő kapcsot India, Jáva és Bali, a két nagy, legjelentősebb indonéz sziget között. A buddhizmus, amikor az új vallásos gyakorlatot és vallásfilozófiai eszméket terjesztette, szanszkrit nyelvű szent szövegeivel egyúttal az indiai kultúrát is elterjesztette. A szanszkrit nyelv és irás ismerete tette lehetővé ugyanis az indiai irodalom, különösen a nagy eposzok, a Rámájana és a Mahábhárata megismerését és meggyökerezését az Indonéz-szigetvilágban.