László Gyula: Medgyessy Ferenc. A kortársak Medgyessyről, Medgyessy Ferenc leveleiből

Az idén lesz száz éve, hogy Debrecenben megszületett. Míg élt, őt tartottuk a modern magyar szobrászat megteremtőjének és európai rangú képviselőjének. Bár gyakran mondta, hogy több köze van a régiekhez, mint az újakhoz, a kétfolyamközi és egyiptomi, indiai, ógörög és etruszk mestereket tartotta elődeinek. Egyik alkalommal az európai román kor szobrászatáról szóló könyvet nézegetve azt mondta: „ha ezeket korábban megismerem, bátrabban fejlődtem volna” A Hortobágy egyik szemétdombjából diadalmasan húzott ki egyszer egy kihajított, fából faragott csalikacsát, olyant amivel a pákászok csalogatják a víztükörre a vízimadarakat. Színe lekopott már, de egyszerű, hatalmas erejű formái a legjobb egyiptomi állatszobrokra emlékeztettek. Ez mindig szeme előtt volt. Az újkori európai művészettel csak érett szobrász korában ismerkedett meg. Íme az induló Medgyessy Ferenc mesterei : az ókor és a magyar népművészet. Az utóbbit ő maga úgy jellemezte, hogy nagy összefoglaló formák, amelyeken a részletek szinte csak mint rajz jelentkeznek. Lehetetlen ebben a megfigyelésben fel nem ismerni a hátteret: Mezopotámia és Egyiptom szobrászatát, amelyben az ék- és képírás csipkéje ráterül a mozdulatlan nagy formákra.