Görög-magyar szótár

Régi vágya volt a magyar philologiának egy használható görög–magyar szótár. Volt ugyan egy meglehetősen teljes szótárunk, az ú. n. sárospataki, melyet 1857-ben szerkesztettek „Bakó Dániel, Finkey József, Kálniczky Demeter, Molnár István, Somossi István és Somossi János tiszttársak közreműködésével Soltész Ferencz és Zsarnay Lajos sárospataki tanárok” – majd újból kiadtak (1875-ben) Soltész Ferencz és Szinnyei Endre, ez azonban a könyvárusi forgalomból lassanként egészen kimaradt. Pedig megérdemelte volna, hogy megfelelőbb külső kiállításban, kissé bővítve, nagyobb példányszámban terjedjen el. Különben maga a szótár az 1847-ben megjelent Schmidt-féle kivonatos német–görög szótárnak fordítása, kiegészítve a Pape-féle szótár anyagával. Ha ehhez még hozzávesszük Lévai – Vida iskolai s Elischer Fröhlichnek 1875-ben megjelent (3. kiadás 1901) s a német Autenriethen alapuló homerosi szótárát, melyek azonban csak hogy megfelelnek a gimnasialis oktatás igényeinek, nagyon is érthetőnek találjuk a Budapesti Philologiai Társaságnak 1902 nov. 20-án kelt és a Vallás- és Közoktatásügyi ministeriumhoz intézett felterjesztését, melyben kifejti, »hogy a magyarországi ókori tanulmányok intensiv fejlődése régóta égető szükséggé tette egy oly szótárnak létesítését, melyet úgy a gimnasialis, mint az egyetemi tanulóifjúság, sőt azok is, kik a görög irodalomba mélyebben akarnak behatolni, használhassanak Bizottságot küldött ki egy ily szótár tervezetének megvalósítására. „E bizottság tervezete szerint egy, a Benseler-féle szótár keretében mozgó munka felelne meg igényeinknek.” A szótár terjedelmét 70 ívben állapította meg a bizottság, „szerkesztésére egy kiváló szakférfú vállalkoznék, kiadására a Franklin-Társulat volna hajlandó, ha a ministerium az írói tiszteletdíj fedezését kilátásba helyezné.”

Borítója - különösen a gerincénél - szakadozott