Pesovár Ferenc: A magyar nép táncélete

A tánc fontos szerepet töltött be a falusi ember életében. Át- meg átszőtte ünnepeit, de munkás hétköznapjait is gyakran színesebbé tette. A falusi fiatalság egyik legkedveltebb szórakozása volt a múltban, a táncalkalmak jelentették egyúttal a fiatalok ismerkedési lehetőségeit és az emberekkel való érintkezés társas formáit is.
Nemcsak a legény- és leánykorban, hanem később is elmaradhatatlan volt a táncismeret. Hatott a természetes mozgáshajlam és a társas kapcsolatok megteremtésének igénye, emellett számos közösségi esemény, ünnep, mely meg is követelte, hogy részesei táncolni tudjanak. A táncban fiatalon bevált jókedélyű legények, leányok később is megtartották ezt a szokásukat. Bizonyos alkalmakon - elsősorban a családi ünnepeken (pl. lakodalom) - a táncok rendjét, hangulatát az idősebbek irányították, legalábbis befolyásolták. Az ilyen összejövetelek ugyanis nemcsak a fiatalokat hozták együvé, itt mulatták ki magukat a házasemberek is.
Nagyon fontos volt tehát a faluban, hogy mindenki tudjon táncolni, s arra törekedtek, hogy az élő és éppen divatos táncokat időben megtanulják. A szülők is erre serkentették gyermekeiket, szégyen volt, ha valaki nem tudott táncolni. Az ilyeneket megszólták, sőt, gyakran nevetségessé tették. Az eladó lányok között kapósabb volt az ügyes mozgású. A leányok azokat a legényeket kedvelték, akik szépen táncoltak és jóbeszédűek voltak. A táncokkal együtt tanult meg a fiatalság viselkedni, részese lett a falu közösségi életének.
Az egyes vidékek mulatságaiban szereplő általánosan ismert párostáncok elsajátítása kötelező volt. Itt nemcsak a XIX. század folyamán előtérbe kerülő, különböző néven jelölt csárdásfajtákra utalunk, hanem ezekkel párhuzamosan az egyes vidékeken még élő régebbiekre is (pl. az ugrósokra, régi lassú táncokra, erdélyi forgatósokra stb.)

borítója kicsit foltos