Fügedi János, Varga Sándor: Régi tánckultúra egy baranyai faluban

A magyar tánckutatás mint tudomány Európa-szerte elismert vezető helyen áll Keleten és Nyugaton egyaránt.” Vargyas Lajos méltató szavai nemcsak annak köszönhetők, hogy a magyarság az európai tánckultúra két nagy, egymástól sok tekintetben lényegesen eltérő tartományának határán, a kettő közt állva mindkét oldalról gazdagítja e hagyományt, hanem annak is, hogy a 20. század közepén megalakult hazai kutatógárda magas színvonalú, új tánckutató iskolát alakított ki. A magyar nép táncos tudását a világon egyedülállóan, vaskos könyvekben bemutató típus- és személyiségmonográfiák mellett most a nemzetközi szakirodalomban hasonlóan ritka táncos falumonográfiák legújabb darabját tartja kezében az Olvasó. Hosszúhetény lakóinak táncéletét, tánccal kapcsolatos szokásait, magatartását feltáró munka 1850-től az 1950-es évekig mintegy száz évet tekint át igen nagyszámú, a hagyományt a faluban kikérdező interjú és publikált szakmunka felhasználásával, bemutatva a folyamatos változás és a tudatos hagyományápolás feszültségét. Ez az egyedülálló művelődéstörténeti rajz messze túlmutat a falu szorosan vett tánckultúráján, azon belül a helyi ugrós stílus elemzésén; egy dél-dunántúli falu társadalma és műveltsége alakulásának okait, forrásait, fordulatait mutatja be ritka alapossággal és problémafelvetésekkel.