Krauter András: Geodézia

A jegyzet az 1995-ben megjelent és azóta számos utánnyomást megért azonos című jegyzet átdolgozott és bővített kiadása. A bővítést elsősorban a műholdas helymeghatározás és gyakorlati alkalmazásai területén tapasztalt rendkívüli fejlődés indokolta.
Az első nyolc fejezet a földi helymeghatározás általános ismereteit tartalmazza. A hibaelmélet alapjai és a mérési eredmények feldolgozása (1.) után a vonatkozási rendszerek leírása (2.), az alapfelületről a sík képfelületre vetítés, a vetületi és térképrendszerek (3.), majd az állami alapponthálózat helymeghatározásban betöltött szerepének ismertetése (4.) következik. A vízszintes értelmű mérések: szögek mérése és távolságok meghatározása (5.), majd a magasságok meghatározása (6.) képviselik a helymeghatározás klasszikus módját, míg a navigációs műholdrendszer segítségével végrehajtható térbeli helymeghatározás (7.) a feladat újszerű megoldását jelenti. Az általános ismeretek sorát a vetületi síkon végrehajtható egyszerű számítások és a trigonometriai pontkapcsolások ismertetése (8.) zárja.
A további hat fejezet a gyakorlati alkalmazás szemszögéből tárgyalja a helymeghatározás feladatát. Az alappontsűrítés (9.) és a részletes felmérés (10.) hagyományos és korszerű módszereinek ismertetése után a térképszerkesztés hagyományos eszközeinek és a digitális térképkészítés adatgyűjtő módszereinek leírása (11.) következik. A kitűzések (12.) és a mozgásvizsgálatok (13.) tervezésével és végrehajtásával, a közművezetékek és az épületek felmérésével (14.) foglalkozó fejezetek az építőmérnökök geodéziai tevékenységének egy-egy fontos területét mutatják be.
A megfelelő fejezetekben a korszerű mérőeszközök – elektrooptikai távmérők, elektronikus teodolitok és tahiméterek, automata digitális szintezők, a műholdas helymeghatározás, a fotogrammetria és a távérzékelés berendezései, az automatizált működésű mozgásvizsgálati mérőrendszerek – leírása is megtalálható.