Légifényképek olvasása. Segédlet a topográfiai felmérési utasításokhoz

A légifénykép nagy terület élethű képét tárja elénk. Feltár és rögzít olyan helyeket is, melyeket egyáltalán nem, vagy csak nehézségek árán lehet megközelíteni, például expedíciós kutatásoknál, régészeti kutatásoknál, mocsarak és nádasok felmérésénél, áradásos területek pillanatnyi képének rögzítésénél stb.
Az eddigi térképezési módok szempontjainak kielégítésén túl a legnagyobb alaposság eszköze a légifénykép, mert mindig a pillanat képét adja. A légifénykép olvasása gyakorlati úton elsajátítható. Lényege az, hogy a képeken látható részek valódi mivoltát felismerjük. Ez nem minden esetben könnyű feladat, mert a jelkulcsos ábrázolással szemben a légifénykép egészen eltérő ábrázolási mód, ahol minden valódi képében jelenik meg, fekete-fehér színben. A fényképeken látható árnyalatbeli különbségek, melyek a fekete-fehér közt váltakoznak, elsősorban a területekről visszavert fénymennyiségtől függenek. Befolyásolják az árnyalati mélységet a terepen levő különböző színek is. A légifénykép olvasására határozott szabályokat felállítani nem lehet. A tárgyak külső képét több tényező szabja meg, közülük kettő lényeges: a tárgyak nagysága és a tárgyak színe, ami kiemeli őket környezetükből. Télen ugyanaz a táj más képet nyújt, mint nyáron (lombtalan és lombos erdők, vetésekkel borított, vagy csupasz földek), ezenkívül az időjárás és a napszak is befolyásolja a terep külső képét. Például eső után sötétebb árnyalatú a talaj; a reggeli és délutáni órákban az árnyékok hosszabbak, délben lényegesen rövidebbek. Az alacsony repüléssel készített képek sok részletet tárnak elénk. A nagy magasságból készített képek olvasása fokozottabb gyakorlatot igényel.