Kiss József, Makay Béla: Népi gyógyítások Szatmárban

"Régi eleink gyakorta az imádságos könyv vagy a házhoz került egykori kalendárium hátsó borító lapjaira jegyezték fel a család új jövevényeinek keresztnevét, születési évét és a fontosabb eseményeket. Olykor a házi receptúrák is e lapokra kerültek. A minap egy 1786-os, Pozsonyban „Füskuti Landerer Mihály költségén és betűivel” megjelentetett könyvet emeltem le az egyik fővárosi antikvárium polcáról. S lám, a hátsó borító oldalain is értékes tanácsokat adnak a két évszázaddal ezelőtt beírt tintasorok: ,,...Az spárga közönségesen az vizeletet nagyon űzi.” (Ez volt eleink most újra felfedezett vízhajtója.) Azt hitték, hogy ha a spárgát borban megfőzik és ezt a levet megisszák, ez „megrontja” a vesekövet. Ha viszont a megszárított és porrá tört spárgagyökeret a fájó fogra helyezik, megszünteti a fájdalmat. (Holmi fogfájással akkor nemigen szaladhattak a fogorvoshoz, inkább a helybéli borbélyhoz vagy kovácshoz.) A spárgához fűződik még egy érdekesnek tűnő észrevétel: „Aki olajjal elegyített, megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csépik!” És így tovább! Régen ilyen volt a házi patika."