Régi magyar villamosok. A történelmi Magyarország közúti vasutai a kezdettől a II. világháború végéig

"Könyvünkben a kiegyezést követő magyar városépítés egyik jellemző jelenségére emlékezünk, a vágányhoz kötött helyi közlekedésre, a lóvontatású közúti vasutakra is, noha néhány vidéki városunk ezt a fejlődési fokozatot átugrotta. A villamosközlekedést a közelmúltban sok helyütt kiszorította a gépkocsi, az autóbusz és a trolibusz, a villamos emléke így sok helyütt nem több mint történeti pillanatfelvétel.
Témánkat időben általában a második világháború végével határoltuk le, területileg a történeti Magyarországot tárgyaljuk. A téma jellegénél fogva szerteágazó. A vonalak építéstörténetét igyekeztünk lényeges mozzanataikban rögzíteni, a járműparkot a lehető teljességgel bemutatni, a forgalomtörténethez érdekes adatokat szolgáltatni. A témát a városi vasúti jelleg, s nem annak jogi státusa határozza meg: a települések között közlekedő helyiérdekű vonalak közül az olyanok, mint a trencsénteplici vagy a tátrai villamos a kötetben nem szerepelnek, míg a budapesti agglomeráció eredetileg helyiérdekű vasútként működő, de érdemben városi forgalmat szolgáló üzemeit bevontuk az ismertetésbe. A többi helyi érdekű vasút történeti feldolgozása egy másik munkára vár.
Csak a villamos járművek és a vontatási rendszerek technikatörténeti vonatkozásában adtunk rövid áttekintést a nemzetközi fejlődésről, mert úgy véltük, hogy a járműtörténet a kötet vezérfonala, és ezzel az áttekintéssel – legalább fő vonásaiban – érzékeltetni tudjuk azt a jelentős adalékot is, amivel a hazai ipar és a magyar mérnöki géniusz járult hozzá a közúti villamos vontatás egyetemes fejlődéséhez. S ezért vontuk be a tárgyalásba azokat a városokat is, ahol már régóta nem jár villamos és azokat is, amelyek ma már nem tartoznak Magyarországhoz."