Északi fény. Műfordítások finnből

„A finn nemzeti költészet évszázadok során át idegen volt saját hazájában. Szomorú árvaság alatt élt. Évszázadok óta svédek bírták az országot. Ők hozták oda az európai műveltség áldásait, de nem törődtek a néppel. Politikai jogok dolgában nem tettek ugyan különbséget az uralkodó svéd kisebbség és a tízszer annyi finn őslakosság között: Finnország épp igy képviselőket választott a birodalmi országgyűlésre Stockholmba, mint a svéd; de a finn elem, ennek nyelve ott a fórumon nem jutott szóhoz. A közigazgatás, valamint az egész közgazdasági élet is a svédek kezében volt. Svéd volt minden hivatal, a tanítás minden intézménye az egyetemtől a népiskoláig. A nép adót fizetett és vitéz katonákat adott- a hadseregnek, egyébként azonban mellőzhető mennyiség, quantité négligeable maradt. A tudomány, irodalom és költészet nyelve svéd volt. A svéden kívül legfeljebb a latin szolgált a tudomány nyelvéül, mint nálunk a régibb századokban. A finn múzsa, távol az urasági lakoktól, rengeteg erdők mélyében, a várszerűleg épített parasztházak és fenyőforgács világította füstös kunyhók falai között húzódott meg.”