Ahmed Faiz Faiz: Két szerelem. Válogatott versek

Faiz ​Ahmed Faiz 1911-ben született az akkor még indiai, ma Pakisztánhoz tartozó Sialkot városkában. A Faiz fölvett írói név: nagylelkűséget, bőkezűséget jelent. Változatos élete során sokféle állása volt: tanított, újságot szerkesztett, vezetőként vett részt a szakszervezeti mozgalomban, a háború alatt az angol hadseregben szolgált. India felosztásakor a két újonnan alakult állam közti megértést szorgalmazta: Gandhi temetésére Delhibe utazott. Abuj kán kormányzata többször bebörtönözte.
Urdu nyelven ír, versei nemcsak Pakisztánban népszerűek, ahol az urdu az irodalom nyelve, hanem Indiában is: az urdu költészet egyike a Pakisztánt és Indiát összekötő szellemi hidaknak.
Faiz versei abban a világban születtek, amelynek kézműves mesterei Lahore palotáit olyan pompásan kicsipkézték. E művészet adott elemekkel dolgozik, a művész munkája majdhogynem kimerül az elrendezésben. Bor, szerelem, magányosság, szív – Faiz költeményeinek is ezek a motívumai, de mert alkotójuk egy egész korszak legfontosabb újítója, még hagyománykövető versei sem banálisak, hanem üdítőek és visszafogottak; börtönverseiben pedig a valóság kevéssé stilizálható brutalitásától új értelmet nyernek még a kötelező régi elemek is.