Szörényi Levente: De ki adja vissza a hitünket?! Szörényi Levente magyarságról, emberségről, Istenről és persze a zenéről is

Itt van a jól ismert „bolsevik” szó. Ők voltak azok a „többségi” kisebbség, amely aztán háromnegyed évszázadra rátelepedett a világra. No de mégis? Mi az, hogy „más”~ En például rendkívüli nyugalommal viselem azt, hogy más vagyok. Igen, én más vagyok, mint a többi ember. Valóban más vagyok. Nem csak mondom magamról. És nem abban az értelemben vagyok más, hogy – mondjuk – magyar vagyok, vagy keresztény vagyok, vagy alacsony vagyok, vagy szőke vagyok (lassanként inkább ősz), zeneszerző vagyok. Vagy hogy – sok mindenben mást gondolok a magyarság múltjáról és lehetséges jövőjéről, mint honfitársaim többsége (inkább úgy, mondom: látható és hallható többsége). Ilyen szempontból tökéletesen illeszkedünk egymással, én és a másság apostolai. Természetes, hogy ők mások, hiszen én is alapvetően más vagyok, mint ők. Erre mondom, hogy a „másság” nézőpont kérdése. Ha valamit-valakit a másik oldalról nézek, akkor az illető dolog vagy személy természetesen más. Ha azonosról, akkor viszont nem más, hanem hasonló. Számomra mindebből egyetlen dolog az érdekes, hogy a másság kultuszra épített filozófia úgy baromság, ahogy van. Két másság között mi a különbség? Van különbség? Igen van, persze. A baj nem is itt kezdődik. Hanem ott, amikor valaki azt is meg akarja határozni, hogy ő a jó „más”, te viszont a rossz „más” vagy.