Erdélyi Sándor: A hegedű. A magyarországi hegedűkészítés kezdetei. Nemessányi Sámuel. Magyarországi hegedűkészítők. A vonós hangszerek értékelése és nyilvántartása

"Azt a korszakot, amelyben megkíséreljük fellelni a Magyarországi hangszerkészítés egyik nevezetes ága – a hegedűkészítés – kezdeteit, már a munkamegosztás e téren is jelentkező hatása jellemzi. Ez az a korszak – a XVII—XVIII. sz. – amikor még fellelhető az írásos emlékekben a hangszerkészítő-muzsikus, a több hangszeren játszó és azokat javítani tudó zenész, a zeneszerző-hangszerjátékos, de az író-szerző-muzsikus vagy éppen a „szerszám”- és hangszerkészítő is.
A korszak lényegében Moháccsal (1526), illetve a török megszállással kezdődik, hiszen az ország három (olykor ténylegesen több) részre szakadása olyan sajátságos helyzetet teremtett, amely jelentősen befolyásolta Magyarország gazdasági, politikai, de művelődési viszonyait is. Négy sajátságosnak nevezhető centrumot találtam éppen a vizsgálandó hegedűkészítés vonatkozásában, melyek részben a kezdeteknél, részben a további fejlődés szempontjából bírtak jelentőséggel: Erdély, Eperjes, Pozsony és Pest-Buda. Súlyuk, területi kiterjedésük, a sajátságos zenei vonatkozásaik ugyan eltérőek, időben sem esik egybe hatásuk jelentkezése, mégis úgy vélem, hogy a történelem összefonódó szálai közül e négy, jelentősebb a többinél. Az elmondottakból tehát egyértelmű, hogy a vizsgált korszak a XVII—XVIII. század, de nem hagyhatók figyelmen kívül a XVI. századi előzmények, és a napjainkig ható következmények sem, a terület pedig a történelmi Magyarország, de nem elhanyagolhatóak a környező, esetleg távolabbi országok sem. Ez utóbbiak fontosságára elég talán annyit megemlíteni, hogy hegedűkészítésről valójában nem lehet a szó mai értelmében beszélni, amíg ezt a hangszert Olaszországban, Franciaországban, Németországban, vagy Ausztriában „fel nem találták”. A hegedű tehát a mai értelemben vett hangszerként szerepel a dolgozatunkban, és nem foglalkozunk a magyar történelem során oly különböző korszakokban, olyan eltérő területeken és oly sok szerzőnél már sokkal korábban szereplő „hegedő”, „hegede”, „hedege” stb. fogalmak valódi és a mainál mindenkor jelentősen többet – vagy éppen kevesebbet – vállaló tartalmaival."