„Ne feledkezz el a populáris elemről” – intette Leopold Mozart zeneszerző fiát, Wolfgang Amadeust, aki meg is fogadta az atyai jótanácsot, és nem állt útjába a zene populáris ága fejlődésének, amely annyifelé elágazva a közelmúltban Madonnába is torkollott, de fejlődése nem áll meg, amíg teljesen el nem „rave”-ül.
A populáris irányzat forradalmasította a világot. Peter Wicke – aki hírnevét nem utolsósorban annak köszönheti, hogy ő a rock első rendes egyetemi tanára a világon – a szórakoztató zene térnyerését mutatja be a zenei klasszikus kortól napjainkig.
A házi muzsikálástól kezdve a szívhez szóló slágerekig, a tangó erotikájától a rock and roll áttöréséig, a Beatles üvöltésétől Madonna pornográfiájáig annyi minden belefér a populáris zenébe. Ennek színeváltozásait, jellegét, gazdasági és technikai meghatározottságát elemzi a szerző, bőséges humorral és azzal az alapkoncepcióval, hogy a populáris zene nem is annyira muzsika, mint az emberi testek erotizmusának megnyilvánulása.