„Ezeket a dolgozatokat az 1917/18-as zenei szezonban aktuálitásuk sorrendjében írtam és csaknem mind a «Virradat»-ban jelent meg. Ugyanebben a sorrendben következnek itt is.
Nagy szeretettel írtam valamennyit és felbuzdulva azon a nem remélt érdeklődésen, mellyel a zenét szeretők és azzal foglalkozók szerény írásaimat fogadták s mert azok olyan adatokat is tartalmaznak, melyeknek néha-néha utána böngészhet valaki és végül, mert régi tapasztalat, hogy újságban megjelent, munkámnál sokkal fontosabb és súlyosabb írások is elfelejtődnek vagy elkallódnak, - meg szeretném azokat hasonló sorstól menteni.
Ezekért adom dolgozataimat könyvben az olvasónak, kérve, ne bánjék velük olyan túl szigorúan, mint én egyik-másik portrém modeljével.
Budapest, 1918. október végén.
Papp Viktor”
E szigorúságra példa a következő fejezet:
"A Vecsey [Ferenc] hegedülése eszményi tökéletességű hegedülni tudás. Nála kifogástalanabb hegedűlőmasina nincs. Ennél többet hegedűn tudni talán nem is lehet. Technikájának nagyszerűségéről könyvet lehetne írni. Ha csak erre gondolnánk, extázisos dícsérésbe kellene átcsapni, de hangversenyeinek végeztével rendszerint elillan csodálkozásunk s hideg szívvel, csaknem úgy megyünk ki a teremből, amint jöttünk.[…] Ujházi Ede felkérésre pecsenyeevés közben könnyezve sírt. Vecsey Bach «Air»-jét tökéletesen játszva, pecsenyét is ehetnék, ha volna még két keze.
Aki ezt nem érzi ki a Vecsey játékából (és ez a többség), annak természetesen ő a legnagyobb hegedűművész."